Meghívó
2012.05.04.
MEGHÍVÓ
Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt 2012. május 5. napján (szombaton), 11,00 órakor, Körmendi Gabriella által tartott, "India NOÉs szemmel" című élménybeszámolójára.
Előadás helyszíne: 1171 Bp., Csordakút út (NOÉ Állatotthon területén)
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Mi is az a buddhizmus?
2012.04.18.
Mi is az a buddhizmus? Tesszük fel magunknak a kérdést oly gyakran. Hiszen oké, tudjuk, hogy van Dalai Láma… láttuk már Brad Pittet, amint hét évet tölt Tibetben. De mi a vallás alapja? Ki volt maga Buddha? Mi az a lélekvándorlás? Mik azok a furcsa kör alakú rajzok, amiket mandalaként aposztrofálnak? Mit ábrázolnak, és mit jelentenek? Mi az a sztúpa és hol vannak ilyen épületek? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak az agyamban, amikor beültem Karma, a Noé az Életért Közösség tanítójának előadására. A következőkben megpróbálom röviden összefoglalni azt a több, mint két órát, amit hallgatással és tanulással töltöttünk.
Mi az a buddhizmus?
A buddhizmust általában a történelmi buddhaként ismert Gótama Sziddhártától (Gautama Siddhartha) eredeztetik, aki i. e. 563–483 között élt, a harcosok kasztjába tartozó uralkodó család fiaként. Sziddhárta csodás körülmények között született Indiában, és egy uralkodó család fiatal hercegeként nevelkedett. Azonban megrázó élményt jelentett számára huszonkilenc éves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, az öregség és a halál (vagyis a szenvedés) minden érző lény osztályrésze.
E felismerést követően elhagyta a családját, lemondott a gazdagságról, és a megvilágosodás keresése érdekében remetének állt. 35 évesen, egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá arra, hogy a szenvedés (azaz a lét alapvetően nem kielégítő volta) a tudatlanságból (nem az intellektuális szegénység, hanem a szellemi vakság értelmében) fakad, a szenvedés oka a mohó vágy (vagy létszomj), mely a tudatlanságból fakad; a szenvedéstől való megszabadulás, ha megszűntetjük az okát; ennek módszere pedig a Nemes Nyolcrétű Ösvény. Az, aki legyőzte a tudatlanságot, képes megszabadulni a létszomjtól, így eléri a Nirvánát (a nirvána jelentése ellobbanás, a szenvedés gyökérokai lobbannak el). Hátralévő életét tanítással töltötte. A buddhizmus az első világvallás és nincs istenünk. Három kulcs szó ami fontos: béke, erőszakmentesség és együttérzés. Buddha tanításának lényege, hogy az élet egész folyamata koordinált elemek együttműködése, és ezek az elemek bizonyos fajta dologi léttel rendelkeznek, a fizikából ismert "erők" analógiájához hasonlóan.
Buddha szó jelentése?
Felébredett, megvilágosodott, olyan lény, aki megszabadult az anyagi világ kötöttségeitől, és megvalósította a tökéletes, zavarodottságtól és szennyeződésektől mentes tudatosság állapotát. A Buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, azaz megvilágosodott, megvalósította a Nirvánát. A szent iratok szerint Gótama Sziddhártát több buddha előzte meg és fogja még követni.
A buddhizmus főbb iskolái?
A két fő áramlat a hinájána (kis szekér, vagy kis jármű) és a mahájána (nagy szekér, vagy nagy jármű) néven ismert. Mindkét iskola elismeri az ősi iratok tanításait, azonban mahájána, a hagyományos buddhista tanokat átértelmező gondolatvilágát új iratok felfedezésével próbálta igazolni, amit a „kis szekér” képviselői kétségbe vontak. Az indiai „szellem ” toleranciájának és türelmének köszönhetően, a két fő tábor között sem alakult ki európai értelemben vett vallási ellentét, sőt, máig előfordul, hogy a két buddhista áramlat hívői egyazon kolostorban élnek együtt a legnagyobb egyetértésben.
Ki az a Dalai láma?
A dalai láma a tibeti buddhizmus gelukpa iskolájának legmagasabb rangú tanítója. Az egymást követő dalai lámák egy tulku vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza. A jelenlegi – tizennegyedik – dalai láma Tendzin Gyaco. A legtöbb tibeti buddhista iskola elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el. Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét 1959-ig, amikor a dalai lámának menekülnie kellett. A dalai láma a hit szerint Avalokitesvara, az együttérzés bódhiszattvájának megtestesülése, akit tibeti nyelven „Csenreszig”-nek neveznek. A bodhiszattvák olyan megvilágosodott lények, akik saját nirvánájukat elhalasztva az újjászületést választották azért, hogy az emberiséget szolgálják.
Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést a dalai láma titulusa elé. A tibetiek a dalai lámát gyalwa rinpocsénak vagy jisinorbunak nevezik.
A „dalai láma” címet jelenleg a spirituális vezető következő reinkarnációjának adományozzák (például: a 14. dalai láma következő reinkarnációja a „15. dalai láma” titulust fogja viselni). A dalai láma halálát követően a szerzetesek keresésbe kezdenek egy kis gyermek, a láma reinkarnációja, avagy a yangsi (yang srid) után. A reinkarnáció fő jelének azt tartják, ha felismeri a megelőző dalai láma személyes tárgyait. A reinkarnáció keresése általában több évet vesz igénybe. A reinkarnációt ezután Lhászába viszik, hogy a többi láma tanítsa.
Mik azok a sztúpák?
A sztúpa a buddhista építészet egyik jellegzetes alakja. Egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha relikviáit temették. A legenda szerint Buddha halála után a testét elhamvasztották, és a hamvait nyolc sztúpába osztották szét. Magyarországon 2008 szeptembere óta összesen hét sztúpa található: ebből három publikus, négy pedig magánterületen helyezkedik el, és előzetes megbeszélés alapján látogatható.
Mi az a mandala?
A mandala a kozmosz hindu vagy buddhista vallási ábrázolása. Elkészítési folyamata maga is egyfajta meditatív szertartás. Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a mála, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.
A mandala színeinek jelentése:
– Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
– Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
– Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
– Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
– Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
– Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
– Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
– Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
– Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
– Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
– Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
– Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.
Mi az a lélekvándorlás vagy reinkarnáció?
A reinkarnáció szó szerint "ismét húsba hatolást" jelent, RE = ismét, IN = bele, CARNO = hús. A reinkarnációba vetett hit abból indul ki, hogy az ember halálakor valódi élete nem alszik ki, csupán a testét veti le a lélek, illetőleg a szellem. A földi életre a túlvilági "közteslét" következik. Ez a "közteslét" bármely tetszőleges ideig tarthat, de olyan eset is lehetséges, amelyben a reinkarnáció azonnal a halál után bekövetkezik. Az új létforma lehet emberi, állati, növényi vagy akár anyagi (kristály, stb.) is, attól függően, előző létformájában hogyan élt a "személy", hogyan teljesítette létformájának követelményeit. Az evilági és túlvilági élet úgy váltja egymást, mint nappal az éjt mindaddig, míg a lélek el nem éri a tökéletességet, a Nirvánát. A buddhizmusban eredetileg a személyes tudat kialvását, az "Én" végét, minden féle földi vágy, sóvárgás, tévelygés befejeztét jelentette. Ebből lett aztán a későbbiek során a szamszara kialvása. Mi a szamszara? Szintén óind szó, jelentése vándorlás. Szamszara az újraszületések kereke, amely folyton-folyvást forog, a "lelket" minden földi tartózkodás után a túlvilágra viszi, majd az ottani "nyugalmi szünet", azaz "közteslét" után ismét egy újabb inkarnációba hozza vissza mindaddig, míg be nem következik az az állapot, amely lehetővé teszi a Nirvánába való jutást. A Nirvána sem a buddhizmusban, sem a hinduizmusban nem a teljes ürességet, a tudat elvesztését, az egyéniség kialvását jelenti, sokkal inkább az egoizmus megszűnését, az abszolút tökéletességet, az eggyé válást a tökéletességgel, a minden hibától megtisztult boldogságot értik alatta.
Buddha meghagyta tanai között a Szamszara-hitet, de kijelentette, a megváltáshoz nincs szükség papi segédletre, a megváltás egyetlen útja a szenvedések okának felismerése és meghaladása. A szenvedés fő oka a vágy, a megváltás útja a vágyról való lemondás az erkölcsös élet keretein belül. A tibeti buddhizmusnak, a lámaizmusban a reinkarnáció-hitnek központi szerepe van. A két legfontosabb vallási vezetőt, a Dalai Lámát és a Pancsen Lámát két istenember inkarnációjának tartják, akik évszázadok óta mindig új és új testben jelennek meg.
És végül, de nem utolsó sorban álljon itt tanmese a reinkarnációról és Buddháról:
AZ ÉHES TIGRIS LEGENDÁJA (RÉSZLET AZ ARANYFÉNY SZUTRÁBÓL)
„Maharadi király igen hatalmas és gazdag volt. Kincstárai drágasággal telve, földjei terméssel bővelkedők, hadseregének ereje teljes. A hatalmas királyok e leghatalmasabbikának három fia született. Három szép arcú, kedves fiú. Mahabali volt a legidősebb neve, Mahadivi a középsőé, a legkisebbé pedig Mahaszatvi.
Egyszer a király három fiával sétálni ment az erdők s hegyek közé. A három herceg ekkor mindent átgondolt, megbeszélt, majd felkerekedtek, s beljebb hatoltak a rengetegbe.
Ahogy mentek, egyszer csak megpillantottak egy nemrég kölykedzett nőstény tigrist. Már hetedik napja feküdt ott étlen-szomjan, hét éhes kölykétől körülvéve, éhségtől, szomjúságtól elgyötörve. Ereje már elfogyott, halála közeledett.
Ennek láttán így szólt Mahabali, a legidősebb herceg:
- Ó a boldogtalan! Hét napja már, hogy megkölykedzett, hét éhes kölykétől körülvéve puha, lágy ételt kíván, de semmit nem talál. Éhségtől, szomjúságtól elgyötörve, végül még saját kölykeit kényszerül megenni. Van-e nála szerencsétlenebb élőlény a földön?
Hallotta mindezt Mahadivi, a második herceg, s így szólt:
- E nemrég kölykedzett, éhségtől és szomjúságtól elkínzott szegény tigris már halálán van. De jön-e erre rajtunk kívül még valaki, aki ételt, italt nyújthat neki, aki önmagát is feláldozza, hogy megmentse e szerencsétlen élőlényt?
E szavakat hallván így szólt a legidősebb herceg:
- Hej, öcsém, az ember ha szétosztja vagyonát, bizony nagy dolgot cselekszik. De saját élő testét senki sem dobhatja el magától!
Ekkor így szólt Mahaszatvi herceg:
- Ej, bátyáim, testünk és földi létünk kötelékében élünk. Ha szemünk fénye s tudásunk nem is teljes, azért mi is cselekedhetünk hasznosat másoknak. Vannak boldog, áldozatkész emberek, akik másokért saját testüket is képesek feláldozni. S míg bátyjainak ezeket mondta, így gondolkozott magában: "Íme az én testem százezer évek óta már százezerszer is a nemlétbe hullott, százezerszer is újjászületett. Sokszor megsemmisült, talán alak nélküli is volt már, de hasznot még nem sokat hozott. E mai napon íme megtaláltam én a méltó alkalmat, hogy eldobjam mulandó, szükségtelen, rothadásra ítélt, tisztátalan testemet. Bizony nagy jót teszek vele, ha feláldozom e szerencsétlen, haldokló tigrisért."
"Mert tudnotok kell: A test bizony állhatatlan és mulandó. Haszontalansága miatt félelmetesebb, mint bármely vad ellenség. Ha undorító mocska szerint élünk, tisztátalan szemétdombbá lesz életünk. De a mai napon meglelem végre nyugalmamat. Csodálatos, nagy tettet viszek véghez. Kis hajó vagyok a változó lét tengerének örök áradatában. Ma kiemelkedem a születés és halál örök körforgásából."
És még ezeket is gondolta: "Most, midőn testemet elhagyom, a mérhetetlen sok bűnös cselekvést, fekélyt, daganatot, gennyt, vért, betegséget, fájdalmat, félelmet és reszketést, mind-mind elhagyom. Mert íme testem, mely mulandó, mint a vízen futó hab, harminchatféle tisztátalansággal van teli."
Ilyeneket mondva, mindent újra átgondolt Mahaszatvi herceg. A hét kín ereje által szíve megerősödött, a felséges, nagy cselekedetre megérett. Lelkének ereje megsokasodott, szívében a könyörületesség mindent elárasztott. De eszébe jutottak akkor bátyjai: "Megijedtek a veszélytől, nem akarták kívánságomat teljesíteni." Majd így kérlelte őket:
- Menjetek csak tovább, mindjárt megyek én is utánatok! - Bátyjai akkor tovább mentek.
Mahaszatvi herceg ekkor körbejárta a lesoványodott, éhes tigrist. Ruháját gyorsan levetette, egy bambuszágra akasztotta. Majd így szólott fennhangon:
Szamszára-szenvedő lényekért
fényes buddhák erejével
szívem hajtom irgalomra,
edzem irgalmatlanra,
kedvvel érzett testemet
eldobom, feláldozom,
vágyom tökéletes, égi
buddhák boldogságára.
Minden bölcsnek - tisztelet!
Négy égtáj sok élőlényét
hadd szabadítsam három idő
megannyi gyötrelmétől!
Békesség örök idejét várom.
Szózatát befejezvén lefeküdt az éhes tigris mellé. S íme végtelen, könyörületes szíve ragyogni-fényleni kezdett, s a tigris nem mert hozzányúlni.
A bodhiszattva ezt látván felment egy magas hegyre, s onnan vetette le magát. De mikor földet ért, a tigris megint csak nem nyúlt hozzá. Ekkor így gondokozott: "Íme ez a szegény tigris annyira legyengült már, annyi ereje sincs, hogy megragadjon."
Akkor felállt a bodhiszattva, körbenézett, de sehol egy kést, sehol szerszámot nem látott. Fogott akkor egy megkeményedett, száraz bambuszágat, felsebezte vele a nyakát, hogy ütőeréből kibuggyanjon a vér. Mikor vére bőven ömlött, a tigris közelébe kúszott.
S akkor a kiéhezett tigris megérezvén a bodhiszattva nyakából ömlő vér szagát, vérét mind kiszívta, húsát mind megette. Csontjait meghagyta.
Gyorsan visszatértek arra a helyre, ahol a tigrist hagyták. Mikor odaértek, meglátták Mahaszatvi ruháját a bambuszágra felakasztva, csontjait és haját szétszórva, kiömlött vérét a földön megalvadva s a porral összetapadva. A szétszórt csontokra borultak, s eszüket vesztve sírtak-jajgattak.
Idő múltán, mikor magukhoz tértek, kezüket magasba emelve, fennhangon jajveszékelni kezdtek. Így zokogtak, jajongtak:
Szépséges testvér, erényünk
büszkeségünk voltál, jaj!
Apánk-anyánk szeme fénye
büszkesége voltál, jaj!
Hárman együtt mint lehetnénk,
újra hogy találkozhatnánk?
Miért áldoztad fel magad,
minket miért hagytál itt?
Anyánk-apánk jő elénk majd,
hozzánk szól majd, minket szólít
ketten csak mint keseregjünk,
ketten hogy könyörögjünk?
Jobb lett volna, ha mindhárman
együtt halhatunk meg, lásd
mi haszna immár külön
a mi kettőnk életének?
A két herceg így sírva-siránkozva, a bánattól egészen elgyengülve, lassan haladt előre. Ugyanebben az órában a fejedelemasszony várának magas tornyában aludt, s gyötrő álmot látott. Keblét többször keresztülszúrták, szemfogai kitöredeztek, három kedves galambjára lecsapott egy sólyom, kettő kimenekült a karmai közül, de a harmadikat elragadta. A föld rengése ébresztette fel álmából. Ekkor így mondta el kínzó érzéseit:
Miért, hogy a sötét föld
hánytorog,
miért áradnak tavak,
vad folyók,
lombos fák miért rázkódnak,
az Ég-isten fényei
miért borulnak-hunynak?
Keblem mélye csöndes volt -
miért, hogy szívem remeg,
kínzó-gyötrő fájdalom
nyílvesszője hasítja meg -
egész testem csak remeg,
védtelen nem nyughatik.
Álmot láttam, jelentése -
jaj, gonosz!!
Távoztassék tőlem
ó, jaj, e gyötrő
fájdalom!
Mikor a fejedelem s fejedelemasszony ezt meghallotta, a fájdalomtól eszét vesztve jajveszékelt mindkettő. A hintóba gyorsan futó lovakat fogtak, s fiuk halála helyét megtekinteni a nádbozótos erdőbe hajtattak. Mikor odaértek a helyre, hol bodhiszattva feláldozta magát, s meglátták széjjelszórt, csupasz csontjait, földre vetették magukat, s eszüket vesztve sírtak, zokogtak.
Akkor a fejedelem és két fia a vezérekkel együtt, sírva, jajongva összeszedte a bodhiszattva megmaradt csontjait s megmaradt apróságait. Nagy, pompás gyászszertartást rendeztek, s hódolattal, tisztelettel dicsőítették bodhiszattva-herceget.”
Meditáció - 2012.03.24.
2012.03.27.
Legutóbbi meditációnk alkalmával csoportunkban néhány új tagok is üdvözöhettünk! Köszönjük, hogy eljöttek és reméljük legközelebb is velünk tartanak...
"Gyermekkorban még "spontán" is tudunk meditálni, hisz az öntudatlan pillanatok olyankor bejelentés nélkül jönnek-mennek; felnőttkorban azonban a meditációt újra meg kell tanulni. Rendszeres gyakorlása nem csak testi-lelki egészséget teremt, de segít abban is, hogy különböző tudatállapotokat, csodás világokat fedezzünk fel és ismerjünk meg." (Toldy Csilla: Meditáció a mindennapokban c.)
Felhívás - Segítsünk egy hatgyermekes székesfehérvári családnak!
2012.03.21.
Kedves Barátaink, Tagjaink!
Megkeresés érkezett közösségünkhöz, amit szeretnénk megosztani Veletek, mert úgy gondoljuk, valamennyi kisgyermekes család megérdemli a segítséget.
Hatgyermekes, egyedülálló, albérletben élő anyuka kereste meg közösségünket és kérte segítségünket. Gyermekeit egyedül neveli, a hat gyermek közül öt kiskorú, utánuk kapja a családi pótlékot, melyből próbál megélni, sajnos hónapról-hónapra egyre nehezebben.
Természetesen elérhetőek telefonon, vagy levélben is, közvetlenül, akinek kérdése lenne feléjük, illetve aki küldeni szeretne nekik bármit, az erre a címre teheti meg:
/aki levelet küld, az kérem, tegyen borítékot és bélyeget a válasz miatt a borítékba/
Kun Andrea,
Székesfehérvár, Taksony út 10/a
Telefon: 06/30-302-9710
Amire szükségük lenne:
tartós élelmiszer (bármi!)
tisztálkodó szerek
mosószer
vitaminok és korosztályuknak megfelelő játék a gyerekeknek
A család tagjai:
a lányok méretei: 38-as cipő és 164cm, 38-as cipő és 160cm, 32-es cipő és 120cm
a fiuk méretei: 43-as cipő és 180 cm, 42-es cipő és 176 cm, 35-ös cipő és 140cm
Bármilyen használható állapotban lévő ruhát, cipőt, kabátot örömmel fogadnak.
Kérjük, amennyiben megteheti, segítsen Ön is a családnak!
(A közösséghez a segítségkérés emailben érkezett, valóságtartalmáért felelősséget nem tud vállalni!)
Köszönjük!
Karma a dzsainizmusban
2012.03.01.
Az egyén legfőbb célja a dzsainizmusban is az, amelyet csak a sok újjászületés során tud elérni, hogy megszabaduljon a rossz karmától és megvalósítsa önmagát, felszabadítva a lelket (dzsíva). Mivel a dzsaina karma a helytelen, főként erőszakos cselekedetek eredménye, el lehet kerülni a karma újabb összetevőit, ha tartózkodunk az efféle cselekedetektől. Az előző életekben szerzett karmát a nijara folyamata teheti semmissé böjtöléssel és önsanyargatással, valamint a helyes cselekvés, a helyes hit és a helyes tudás betartásával. Bár a korai dzsaina szövegek szerint bármely erőszakos cselekedet, még ha akaratlan is, vonzza a karmikus port, a mai dzsainizmus csak akkor tart valamely cselekedetet karmikusan negatívnak, ha gondatlanságból (pramáda) követik el. A dzsaina laikus számára az élet fölkészülés az eljövendő szerzetesi életre.